Békés nyugvás meditációja a tudat képzésének 9 szintje

A tudat képzésének kilenc szintje

A hagyományvonalak meditálói, mikor párnaikon ültek, és tudatukkal foglalkoztak, ugyanazt a feltáruló folyamatot látták: a kilenc állomást, ahogy megmutatkozik a tudat önmagában rejlõ rendíthetetlensége, világossága és ereje. Írásaikban, a folyamat útjelzõit meghagyták számunkra, a sámáthá - békés nyugalom - meditáció kilenc szintjének tudatképzéséhez. Ezek az útjelzõk segítséget nyújtanak, mert különben a tudat mérhetetlenségében magunkra maradva, többnyire csak a gondolataink között bolyongunk és képzelõdünk. A tudatképzés kilenc szintje a meditációs folyamat térképe.

Az elsõ négy fokozat: - rögzítés, folyamatos rögzítés, ismételt rögzítés, szoros rögzítés - a stabilitás kifejlesztéséhez szükséges. Az ötödik és hatodik fokozat - a megszelídítés és lecsendesedés - a világosság kifejlesztéséhez szükséges. És az utolsó három fokozat - teljes lecsendesedés, egyhegyûség, egykedvûség - az erõ, szilárdság kifejelõdéséhez szükséges.

1. Rögzítés

Rögzítjük a figyelmünket a légzésre. Ez az elsõ dolog, amit a meditációban teszünk. A pillanat, mikor rögzítjük a tudatunkat, olyan mintha felszállnánk egy lóra, betennénk lábunkat a kengyelbe, és felhúznánk magunkat a nyeregbe. Fontos jól elhelyezkednünk.

Ebben a pillanatban a rögzítés elkezdõdik, mikor kivonjuk magunkat az események, problémák, gondolatok és érzelmek kötöttségeibõl. Fogjuk a vad, elfoglalt tudatot, és rögzítjük a légzéshez. Habár nem-fizikai tudatunkat rögzítjük, mégis tényleges fizikai érzés jelenik meg. Óvatosan kóstolgatjuk, mintha egy kiskövet helyeznénk egy falevélre.

A koncentrációnk eredményességéhez, határoznunk kell, hogy elengedjük a fogalmakat, gondolatokat és érzelmeket: "Most rögzítem tudatom a légzésre" Mi történik ebben a pillanatban? A ragaszkodásunk gyökerestõl kitéptük. Megpróbálva, zavarodottságunk csökken. Miközben a tudatunkat a légzésre helyezzük, összeszedjük a mindenfelé szétszóródott tudatunkat.

Kezdetben, az elsõ fokozat a meditátorok számára, hogy megtanulják, hogyan hozzák egyensúlyba koncentrációjukat a légzésre fókuszálva, felismerve a gondolatokat, és tartva a testhelyzetet. Ez megfelelõ idõ, a jó meditációs szokásaink kifejlesztésére. Gyakorlásunk folytatásakor mindig a rögzítés az elsõ lépés. Ez a pillanat minden ülés kezdete, amikor tudatosítjuk, hogy elkezdtük a meditációt. Hozzáállásunk egész gyakorlás alatti megalapozására, ez a legfontosabb pont. A meditációs rögzítés e pontja határozott és tiszta kezdést ad számunkra. Ha bizonytalanul vagy határozatlanul kezdjük, akkor meditációnk csak a bizonytalanság és határozatlanság folytatása lesz. Mint a dominó elhelyezése, amilyen figyelmesen koncentrálunk az elsõ pillanatban, az közvetlenül befolyásolja a történéseket.

Az elsõ pillanattól kezdve, eldöntjük, hogy mindig felismerjük a gondolatokat, és visszahelyezzük tudatunkat a légzésre, így tanulva a rögzítést. Ez egy apró (ártalmatlannak tûnõ) cselekedet, de a legbátrabb, amit tehetünk. Amikor felismersz és elengedsz egy gondolatot, legyél büszke magadra. Legyõzted a lustaságot és emlékeztél az útmutatásokra. Aztán boldogan visszatérsz a légzéshez. Ne nyugtalankodj, hogy újra kell végezned - még több ezerszer meg kell tenned. Ezért hívják ezt gyakorlásnak.

Minden alkalommal, amikor emlékezel, hogy visszahozd tudatod a légzésre, elõbbre haladsz. A gondolat felszabadításának pillanatában, kirántod magad a koncepciók és negatív érzelmek zavarodottságából. Elengeded a zavart, nem engedve, hogy végtelenül felemésszen a szórakozottság. Ezt újra és újra meg kell, hogy tenned. Változás történik a légzéssel egy idõben a gondolatokkal is. Minden alkalommal, amikor visszatérsz a légzéshez, egy lépéssel eltávolodsz a zavarodottság szenvedélyétõl és a félelemtõl, és egy lépést teszel elõre a megvilágosodás ösvényén, kezdve azzal, hogy együttérzést fejlesztesz ki magad iránt.

Én szeretem a golfot. Játszok, amikor tudok. Mindegy milyen a játék, játszom, és egyszerre csak egy labdát ütök. Minden labda egy labda, a tudatom pedig friss minden alakalommal. Ha azokra a labdákra gondolok, melyeket elütöttem, vagy el fogok ütni, nem tudom igazán megütni ezt a labdát. Csak rossz szokásokat rögzítek. Ugyan ez a helyzet a rögzítéssel. Ha nem vagy elég friss és éles a gondolatok felismerésében és felszabadításában, akkor nem igazán meditálsz, csak rögzíted az elhomályosulást. Ezek a gondolatok erõt kapnak, és akkor végül egyáltalán nem meditálsz. Csak gondolod, hogy meditálsz. Pusztán gondolkodni fogsz.

Felismerni és elengedni egy gondolatot olyan, mint felérni egy hegy csúcsára. Olyan dicsõség, mint a harcos gyõzelmi kiáltása: Ki ki so so! Azt ünnepeljük, hogy magunk mögött hagytuk az élvhajhász fantáziákat, melyek kirabolják életünket, ha nem dolgozunk megfelelõen velük. Inspiráció, látásmód, erõfeszítés, bizalom, éberség és tudatosság támogat minket ebben.

Fontos, hogy képesek legyünk összeszedni figyelmünket és koncentrációnkat. A tudat erõsebbé válik, erõsebb tapasztalásunk lesz, és az eredmények is nagyobbak lesznek. Most már ismerjük, hogyan tarthatjuk meg figyelmünket a légzésre rögzítés által - 21 légzéscikluson keresztül -, anélkül hogy a tudatunk teljesen kizökkenne.

2. Folyamatos rögzítés

Tudatunkat légzésünkre rögzíteni, most már meglehetõsen könnyû. Megtanultunk lóra ülni és kényelmesen érezzük magunkat a nyeregben. A ló megy elõre az ösvényen, mi pedig érzékeljük milyen érzés a légzésen lenni folyamatos koncentrációban. Amikor a zavarodottság és a szórakozottság elragad az ösvényrõl, képesek vagyunk alkalmazni a rögzítést, és visszatérni az ösvényre. A folyamatos rögzítést - a figyelmesség és a tudatosság kifejlõdését -, támogatja a lustaság hiánya, és emlékezés az útmutatásokra.

A másik ok, amiért képesek vagyunk a tudatunkat a légzésre helyezni az, hogy biztosak vagyunk abban, miért meditálunk. Lelkesen végezzük, mert tudjuk, hogy nyugalmat okoz számunkra. Látjuk a fantáziák, a gondolatok, érzelmek, és külsõ érdekeltségek hiábavalóságát. Hajlandóak vagyunk feladni õket - legalább is a meditáció idõszakára -, mert látjuk a tettünk jótékony hatásait. A rögzítés végzése ésszerû dologgá vált.

Amikor tudatunkat a légzésen pihentetjük, gondolataink könnyedén normalizálódnak és elérkeztünk e színt végéhez. Teljesítményünk mértéke, hogy szórakozottságtól mentesen nyugalomban tudjuk tartani a tudatunkat 108 légzéscikluson keresztül. 108 be- és kilégzésen keresztül, képesek vagyunk tudatában lenni a légzésnek. Noha tapasztalhatunk némi csapongást, de a gondolatok nem annyira kellemetlenek és erõsek, hogy elveszítsük figyelmességünk és légzésünk összhangját.

Ezen a ponton figyelmességünk és stabilitásunk hosszú ideig fennmarad, mielõtt elsodródna. Gyakorlásunk fõerõsége, hogy képesek vagyunk a légzésen maradni 108 lélegzeten keresztül, kis teret engedve magunknak, melyben nem vagyunk teljesen mozdulatlanok, azonban nem vagyunk kimozdultak sem. Ezután fokozatosan átmegyünk a második szintrõl a harmadik szintre, amit ismételt rögzítésnek neveznek.

3. Ismételt rögzítés

Nagyon kedveljük végezni az ismételt rögzítést már a kezdetétõl fogva. A meditáció távlata azonban mérhetetlen, és a fejlõdési fokozatok finomak, mert tapasztalataink mindinkább kifinomulnak. E fázis tibeti szava a "len", ami helyrehozást, összeszedést, visszahozást jelent. Már megtanultuk, hogyan rögzítsük tudatunkat, és hogyan folytassuk a rögzítést, de néha egy gondolat mégis megtöri ezt, mint a mezõn keresztül vágtázó vadló. Az elsõ két fokozaton ez folytonosan történt, a harmadik szinten, már csak alkalomadtán.

A második szinten megtanultuk élvezni a lovaglást. El vagyunk ragadtatva attól, hogy képesek vagyunk a nyeregben maradni, és élvezni a tájképet. A harmadik fokozaton még inkább magabiztosak leszünk. Azonban a lónak lesznek spontán pillanatai, amikor izgatott és zabolátlan. Néha ágaskodik és ellenáll, vagy letér az ösvényrõl. Nekünk pedig vissza kell terelnünk. Gyakorlunk, és alkalmanként helyrehozzuk a hibát minden tekintettben, ez a harmadik szint és idõvel, a vége felé, egyre kevésbé kell ezt tennünk. A figyelmességünk beérik a rendíthetetlenségbe.

Ekkor a jelenlétben maradva, képesek vagyunk fókuszálni a légzésre. Amikor a tudat eltávolodik, többnyire a fantáziákat üldözi, az apró örömökrõl kezdve, az ételtõl a jobb idõjárásig, és a romantikus kalandokig. Ez a lelkesültség: túl feszesen tartjuk tudatunkat. Túl keményen fókuszálunk a légzésre, és a tudat hirtelen eltávolodik. E fázis elõmenetele, hogy fokozódik tudatunk visszahozásának sebessége és hatékonysága. Összehasonlításképpen, a mód, ahogy a kezdeti szinteken kivontuk magunkat a gondolatokból, rendetlenek látszott. Néha olyan volt mit a futóhomok, minél inkább ki akartunk jönni belõle, annál inkább belekeveredtünk. Azonban most, mivel figyelmességünk nagyon erõs, már képesek vagyunk magunkat precízen felszabadítani. E szintnek a végéhez közelítve, megvalósítottuk a samatha egyik mérföldkövét: a stabilitást. A figyelmesség olyan hatásos, hogy képesek vagyunk a légzéshez visszatérni, anélkül hogy valaha is teljesen kizökkennénk. Éberségünk is agyafúrtabbá vált. Kezdjük felbukkanásuk elõtt elkapni a gondolatokat.

A meditációnk nem annyira világos és ragyogó, mint amilyen lehetne, de békésnek és szépnek érezzük, mert stabilizáltuk tudatunkat. A tudatunk, az ülés egész ideje alatt, megmarad a meditáció színpadán. Ez egy csodálatra méltó teljesítmény. Tibetben a halott tettem felett, az égen szárnyaló keselyûhöz hasonlítják. Ez a madár mindig rajta tartja a szemét az ételén. Lehet, hogy szárnyal egy kicsit jobbra-balra, de sosem veszíti el az étel látványát. Hasonlóképp, tudatunk is elmozdulhat erre-arra, de soha nem távolodik el a légzéstõl

A harmadik színt vége elõtt, még volt mikor jelen voltunk a gyakorlatunkban, és volt mikor nem. Most már teljesen jelen vagyunk. Ez a stabilitás. Eddig még nem történt meg, mert túlerõltettük ezt a nagyon egyszerû technikát. Gyöngéden és precízen megvalósítottuk az ismétlés, egyenletesség, látásmód, hozzáállás, szándék, jó testtartás és a megfelelõ környezet segítségével.

4. Szoros rögzítés

A negyedik fokozat kapuját, amit szoros rögzítésnek neveznek, a kimozdíthatatlanság jellemzi. Mindig szorosan a légzésnél maradunk. Ez az, amikor már tudjuk, hogy átléptük a határt. Ez a szilárdság. Tudjuk, hogy a ló össze-vissza kószálhat, úgy sem képes elhagyni az ösvényt.

A meditációnk más fordulatot kap. Elõzõleg az volt az érdekünk, hogy ne terelõdjünk el a légzéstõl. Aggódtunk, hogy a tudatunk elkalandozik, és beszívják a mindennapi problémák. Mindig elcsodálkoztunk, ha elég erõsek voltunk, hogy visszatérjünk a légzéshez. Most már sokkal nyugodtabbak vagyunk. Már nem csodálkozunk azon, hogy a légzésen tudunk maradni, mert már tudjuk, hogy képesek vagyunk rá. Nem aggódunk a külsõ hatások miatt, hogy elvonnak a meditációtól, mert tudjuk, hogy nem tudnak. Az önbizalmunk is fokozódik. Most már a meditációnk minõsége érdekel minket - a szerkezete és a tapasztalás. Elõtte azon aggódtunk, hogy nem tudunk szerezni egy kávét, most már egy mokka kapucsinót akarunk. Hogyan tegyük tudatunkat erõsebbé és ragyogóbbá? Ez az új feladatunk.

Nagyjából legyõztük a lustaság és az útmutatások elfelejtésének akadályát. Ezek az akadályok károsak voltak, mert távoltartottak minket a meditálástól. A harmadik fokozat végén és a negyedik fokozat elején a lelkesültség (izgatottság) és hanyagság (tompaság) akadályaival dolgozunk. Mindegyik szélsõség elterel az eredménytõl. Mindamellett, mostanára mindig megmaradunk a gyakorlásunk színpadán, ez a jól megfontolt feladatunk, amivel rendelkezünk.

Tibetben figyelmeztetnek, hogy a negyedik fokozatnál elég ostobák lehetünk ahhoz, hogy azt gondoljuk, elértük a megvilágosodást vagy a magas megvalósítást - mivel a tudat nagyon erõsnek, szilárdnak és ügyesnek érzi magát. Mivel küzdelmünk tudatunkkal nagymértékben lecsökkent, a minõségi öröm és nyugalom van jelen. Azonban, ha nagyon élvezzük a tudatunk stabilitását, túlságosan ellazul, és lehet, hogy nem érünk el további szinteket. Ezután az akadály a lazaság. Tudatunk stabil de nem világos. A madár nem tud leszállni a húsra, csak körözni tud felette. Szükségünk van a tudatosságra az érzékelés élesítéséhez, ezért feszesebbé tesszük a tudatunkat.

5. Megszelídítés

Még akkor is, ha a teljesítményünk a harmadik és negyedik fokozaton hõsies, még van tovább. Az ötödik fokozaton képesek vagyunk feszesebbé tenni a meditációnkat, hogy több világosságot hozzon. Ezt a fokozatot megszelídítésnek hívják, mert elkezdjük tapasztalni a megszelídült tudat igazi gyümölcseit, amit már régen elkezdtünk mûvelni, az elsõ fokozattól. A megszelídítés itt a lesu rungwatapasztalása, képesek vagyunk tudatunkat munkaképesé tenni. A negyedik fokozatnál még nagy alázatot éreztünk, hogy megszelídítettük a lovat. Azonban most az erõs, szilárd és világos tudatunkat természetesnek érezzük. Tudatunk nem tökéletesen mozdulatlan. Még vannak csapongó gondolatok. Azonban igazi összhangot érzünk a lóval. Érezzük a harmóniát. Már nem erõlködünk.

A harmónia és összhang gyönyört idéz elõ. A hagyományos metafora arra, amit ennél a pontnál tapasztalunk, a méh öröme, amint beszívja a nektárt egy virágból. A meditáció íze örömteli. Ha valaha is küszködtél, és egyszer csak hirtelen érezted a nyomás csökkenését, akkor van fogalmad arról, milyen boldogság és felszabadulás.

6. Lecsendesedés

A hatodik fokozat lecsendesedésként ismert. A nagy csata lezajlott és itt a diadal. Ülünk a lovon és áttekintjük a terepet. Tudjuk, hogy gyõztünk. Érezzük a békét és vibrálást, mint a hegyi erdõ zivatar után. Minden vizes és energiával telt lett. Óriási világosság van.

Még mindig dolgozunk a tudatunkkal, mely néha feszes, néha laza. Gyakorlásunkban még mindig sok kis simítanivaló van. Azonban, amikor ezeket a módosításokat végezzük, már nem vagyunk izgatottak, mint ahogy az elõzõ néhány szakaszon voltunk. Akkor az volt a kérdés, hogy valaha egységbe hozzuk tudatunkat, és most a béke, amit érzünk, azt mondja, hogy igen, megvan. Meditációnk örömteli és világos. Nem csak tudatunk természetes harmóniáját kezdjük tapasztalni, hanem lényegi, belsõ erejét is.

Ennél a szakasznál szintén érzünk izgatottságot. Kezdjük látni a lehetõségeket, hogy mit tudunk megvalósítani megszelídített tudatunkkal. Elõtte ez az összefüggés terhes volt, de most tele van lehetõségekkel. A vad ló meg van szelídítve.

7. Teljes lecsendesedés

A csatának lehet, hogy vége, de még mindig van pár mindenfelé szaladgáló ellenséges katona, finom gondolatok formájában, fõleg a gyönyörûséggel kapcsolatban. Lehet, hogy némileg még ragaszkodunk ahhoz, hogy mennyire jó a meditációs érzésünk. Van egy kis dualisztikus morajlás. Noha tudjuk, hogy nem fogják megzavarni a meditációnkat, nem ülhetünk hátradõlve, figyelmen kívül hagyva õket. A teljeslecsendesedésben nem oszlatjuk el a gondolatokat, ahogy a negyedik szakasznál tettük. Most elolvasztjuk õket, mint tûz a hóesést. A meditációnk olyan erõssé vált, hogy mikor hõjével a gondolatok és érzelmek találkoznak, természetesen felolvadnak.

Emlékezzük a gondolatok zuhatagára, amit akkor éreztünk, amikor elõször leültünk a párnára, hogy megszelídítsük tudatunkat? Egy olyan tóvá vált, amin csupán néhány kicsi fodrozódás van.

8. Egyhegyûség

A nyolcadik szintet nevezzük egyhegyûségnek, az elkalandozás maradványa is elpárolgott. Teljesen éberen, tisztán és tapasztaltan ülünk. Ez lehetséges, mert nem vagyunk többé szétszórtak. A meditációnk elõhívta a tökéletesség minden jellemzõ tulajdonságát, amit majd megvalósítunk a kilencedik fokozaton. Az egyetlen különbség hogy a meditáció kezdetén még mindig kell végeznünk csekély erõfeszítést, hogy tudatunkat a légzés irányába helyezzük.

9. Egykedvûség

A meditációnk megérkezett a tökéletességhez. Amikor leülünk meditálni spontán módon, teljesen könnyen összekapcsolódunk a légzéssel. Tudatunk erõs, szilárd, világos és örömteli. Érezzük a gyõzelem teljes ízét. Öröké tudunk meditálni. Még a tudatunk mélyén sincs nyoma a gondolatoknak. Egyesültünk a jelen pillanattal. A tudatunk egyszerre békés, és hatalmas, mint egy hegy. Ez az egykedvûség érzése. Ez a tökéletesség. Mint a kitûnõen edzett versenyló, a tudatunk mozdulatlan marad, de energiától telített. A tudat ténylegesen fejlõdött, erõsségben és terjedelemben. Érezzük a nagylelkûséget és a kiterjedést. Ez a békés nyugvás gyümölcse. Most van egy tudatunk, mely képes összpontosítani bármilyen törekvésre. Érezzük a központosulást és a magabiztosságot.