Legmagasabb Bölcsesség Dákini (tib. Jese Kandro)
Sri-candamaharosana-tantra
(dPal gtum po khro bo chen po'i rgyud kyi rgyal po dpa'bo gcig pa)
Nyolcadik fejezetének Keith Dowman angol fordításából
A TISZTELETBELI HÖLGY TANÍTÁSA
A SZEXROL, MINT ÚTRÓL
Tisztelet a Legfelsobb Csandamaharoszana Úrnak!
A Legfelsobb Úr hódolatát fejezte ki a Tiszteletreméltó Hölgynek az öt mandalával és kérdezte ot:
„Szerelmem, gyönyöruségem,
Hogyan ismeri meg a jógi az alakodat?
Tiszteletbeli Hölgyem, hogyan tudja kimutatni odaadását,
És hogyan tudja kimutatni hódolatát irántad?”
A Tiszteletbeli Hölgy válaszolta:
„Az összes noi alak az égen, a föld fölött és alatt,
Az összes magas és alacsony születés, az én alakom.
Az összes láthatatlan no az én formám:
Az összes istenno és félistenno,
Az összes titánno és démonno,
Az összes kígyólény, természetistenno, és szellemhajadon,
Az összes lótuszevo és ördögno,
És az összes emberi lány is,
Az összes nostényállat és éhes szellem,
Az összes papno és nemes születésu hölgy,
Az összes üzletasszony és dolgozó no,
Az összes, aki írónonek és királynonek született,
Tanítók és tudósok,
Adóbehajtók és kertészek,
Prostituláltak és ruhafestok,
Fazekasok és vadászok,
Kaszton kívüliek, muzsikusok és vécétisztítók,
Mosónok, csapos nok és cukorka készítok,
Kovácsfeleségek, kurtizánok és táncosnok,
Bronz és aranymuvesek,
Halaskofák és hentesek asszonyai,
Vajköpülok és virágárus lányok,
Aszkéták és kagylómuvesek,
Nádvágók és költonok,
Tehénpásztorok és nyílkészítok,
Kofaragók noi,
Fagyujtok és ékszerészek:
A nok minden osztályának és mesterségének formájában megjelenek,
Én vagyok az anya, a novér és a feleség,
Nagynéni és unokahúg,
Nagymama és anyós,
És minden egyéb noi kapcsolat.
Én vagyok minden tantrikus gyakorló és jógini,
Özvegy és aszkéta.
Mindezen hölgyek alakját öltöm,
Kik most az összes érzo lény szolgálatáért élnek.
Mindegyikük bízik saját módszerében,
És bármelyik alakjával találkozik is a jógi,
Meg kell csókolja és ölelje a hölgyet,
Beteljesítve a lótusz és vadzsra egyesítését,
Szolgálnia és tisztelnie kell a hölgyet.
Önzetlen vággyal minden lény segítésére,
A hölgyet szeretetével szolgálva, a jógi erot nyer.
Az erot azonnal megkapja -
Ezért a jóginak szolgálnia kell a hölgyet.
A hölgy a menny, a hölgy az igazság,
A hölgy a legmagasabb aszketikus út,
Buddha hölgy, és a hölgy a közösség,
És a hölgy a tökéletes bölcsesség.
A hölgyet pszichológiailag megkülönböztetik
Az öt szín osztályozásával.
A kék hölgyet Változatlan Harag Jógininek mondják,
A fehér hölgy a Változatlan Tudatlanság Jógini,
A sárga hölgy a Változatlan Rágalom Jógini,
A vörös hölgy a Változatlan Vágy Jógini,
A zöld hölgy a Változatlan Irigység Jógini,
És az öt egysége a Bölcsesség Tökéletességének Tiszteletreméltó Hölgye.
Vadzsrajóginit felajánlásokkal kell imádni,
Borral, étellel, virágokkal, és mindenféle kellemes dologgal,
A jógi finom ruhába kell öltöztesse a hölgyet,
Tiszta beszéddel imádkozva tiszteletéért,
És udvariasan összetéve kezeit
Figyelje és figyelmesen becézze ot,
A jógi elkötelezi magát iránta tiszta társalgással,
Folyamatosan csókolgatva és simogatva ot,
A jóginak imádnia kell Vadzsrajóginit.
Fizikailag imádni akit képes,
Verbálisan és mentálisan akit nem,
Kik engem imádatukkal kielégítenek,
Azoknak adom az összes eromet.
Nem vagyok sehol, ha nem az összes no testében.
Tehát, az összes többi utat visszautasítva, imádd a not!
Ez az engem imádat legmagasabb cselekedete,
És engem így szolgálva,
A törekvo kielégül és elnyeri a legmagasabb eroket.
Mikor a belátás útjára lép,
Megkapja tökéletesen az én megkülönbözteto víziómat,
Folyamatosan, mindenhol,
Kivétel nélkül az összes formán úgy meditálva, hogy én vagyok,
Szerelmeskednie kell a saját hölgyével,
Megtestesülésemnek tekintve ot,
Beteljesítve a lótusz és vadzsra egyesítését,
És én megadom neki a megvilágosodást.
Ennek megfeleloen, az összes formám iránti odaadása által,
A jógi minden módon a legmagasabb rendu.
Ezzel a módszerrel, a teljes beteljesítéssel,
A gyakorló teljes odaadást ér el.
A jógi ne éljen a bun iránti félelemben,
Az alsó világok iránti félelemeben, mint a pokol.
Amennyire fél a szamszára mardosásától,
Annyira lesz impotens.
Habár a bunnek nincs legkisebb léte sem,
És az erény és érdem sem létezik egyáltalán,
A bunt és erényt kitalálták,
Hogy védje a tudatot az élet szenvedésétol.
A tudat minden dolog mércéje,
És minden csak gondolatnyi ideju.
Ki megy a mennybe és ki a pokolba?
Amennyiben a lények mérgezett elképzeléssel halnak meg,
Kik szabadok a méreg erejétol, a mennybe jutnak,
Kik elájulnak a méreg erejétol, a pokolba.
Ezért a tudatlan emberek a mennybe vagy pokolba jutnak,
Míg a bölcs, teljes megértésével
Eléri a nirvánát.
De ha a nirvánát csak ürességnek tekintjük,
Mint a szélroham utáni lámpát,
Ez nihilizmus, a jutalom és büntetés útjaihoz hasonlóan,
Nem hozza közelebb a megvilágosodást.
Ezért, az összes ilyen foglalatosságot elhagyva,
A törekvő odaadó kell legyen irántam,
És kétségtelenül megkapja az erot ás a tudatosságot,
Csandamaharoszana erejét, azonnal.
Köszönet Keith Dowmannek, aki tibetibol angolra fordította
"Bármilyen helyzetben végezzük a gyakorlatot, alapelv az, hogy ne eroltessünk semmit, ne akarjunk elérni semmit, és az el nem érésben érjük el a mahamudra vagy dzogcsen gyümölcsét. Tehát, ha nagyon akarunk valamit, bármi legyen is az, nem vezet eredményre, mindenféle célkituzés akadály, és elgáncsol minket. Ha azzal az elképzeléssel vonulunk barlangba, vagy a tudatunk mélyére, hogy abból valamit profitáljunk, megszerezzünk, elérjünk magunknak, akkor máris tévedésben vagyunk. Ehelyett inkább a nem-cselekvés alapelvét szem elott tartva kell elvonulnunk a barlangba vagy magunkba, mert ha arra kerül a sor, a nem-cselekvés hozzáállása teremti meg a fényt és a megvilágosodást.
Figyelmeztetés hangzik el az önteltséggel kapcsolatban. Ha bármilyen változást hajtunk végre életstílusunkon, azt mindig a tiszta megértésre kell alapoznunk, azzal kapcsolatban, hogy kik és mik vagyunk. Önmagunk felmagasztalása, jelentoségünk felmagasztalása önmagunk elott, éppen olyan veszélyes, mint önmagunk lekicsinylése, illetve az önértékelés hiánya. Az is egyértelmu, hogy ha a tudat természetével való azonosulás büszkeséget, önteltséget eredményez, akkor lényegében nem a tudat természetével azonosulunk. Azonban, ha a tudat természetének felismerése eredményeképpen egy önpusztító, öntagadó magatartást veszünk fel, amiben magunkat lealázzuk, egy önmegsemmisíto alázat az eredmény, akkor az, szintén helytelen.
A beképzeltséget egy számító magatartás kíséri. Számítás abban az értelemben, hogy fontolgatjuk magunkban, hogy ha ezt meg ezt megtesszük, összegyujtjük valami feltételeit, akkor annak eredményeképpen valamilyen konkrét gyümölcsöt kapunk, vagyis, hogy akkor biztosan elérjük a megvilágosodást. Ez pedig közönséges, világi, céltudatos gondolkodás, és nem muködik a dzogcsen szintjén.
Nem jutunk sehova azzal, ha tanítónknak örömet szerzünk. Nem jutunk sehova azzal, hogy jók vagyunk. Egyáltalán semmit nem tehetünk azért, hogy elérjük az elérhetetlen eredményt. Csak a tudat természetére való ráérzés, e ráérzés követése, a rá való hagyatkozás számít, ez pedig az érzés, hogy „senki nem megy sehova”. Tehát, a számítgató magatartás a technikára való hagyatkozás, és a technika ellenünk dolgozik, mert minden fajta technika teret és idot vesz igénybe. Ha valamilyen eljárás keretében kezdünk el valamit, azzal feláldozzuk a jelen pillanatot, egy távolabbi pillanat érdekében. A technika, a meditációs eljárás, a célirányultság velejárója. A jógatechnikák, a meditációs technikák, a magatartásbeli eljárások alkalmazása, egyre távolabb visz a nem-cselekvéstol, az itt és most tökéletes átélésétol.
Errol nyugodtan beszélhetünk így általánosságban, de az atijóga trekcsö gyakorlatai szintjén, vannak bizonyos fegyelmezettebb pillanatok. Az ilyen pillanatokban megállítjuk az események és tapasztalatok folyamatos áramlását. Amennyiben elménk nem a tudat természetében tartózkodik, hanem valamilyen közönséges, dualisztikus módozatban, fölöslegessé válik a nem-cselekvésre való felszólítás. A hétköznapi tapasztalás folyamatában, a kettos tudatállapotban sem mindig tüzunk ki magunk elé célokat, és nem mindig tudatosan alkalmazunk különbözo technikákat valami eléréséért, hanem csak sodor bennünket az élet árja, ami pusztán karmikus meghatározottság. Nem hozunk létre semmilyen szándékos cselekedetet, nem próbálunk semmin változtatni, ezért könnyen abba a tévedésbe eshetünk, hogy a nem-cselekvés állapotában tartózkodunk.
A folyamatba beiktatjuk a formális ülomeditációt. Ezekben az egyszeru ülésekben gyakorolhatjuk az úgynevezett belso rusen gyakorlatokat, melyekbol már jó párat megadtam nektek, illetve a tudattartást jelento szemdzineket. Ezekkel a tudattartó gyakorlatokkal meggátoljuk, vagyis elzárjuk a hétköznapi tapasztalás áradatát, és a feltartóztatott áradás energiájával betekintést nyerhetünk a tudat természetébe. Ezek a szemdzin-gyakorlatok ilyen kis gátak, melyeket a hétköznapi tapasztalás árjába iktatunk, és ezáltal nyílik egy ilyen kiskapu, melyen keresztül megpillanthatjuk a tudat valódi természetét. Ez technika? Technikaként nem muködik, tehát, ha azon gondolkodunk, hogy ezzel mit érünk el, akkor rossz felé keresgélünk, ezek a „gyakorlatok” csak akkor tudnak muködni, ha természetesen nyilvánulnak meg.
Azért hangsúlyozom ezt a különbséget, mert nagyon világosan meg szeretném különböztetni egyrészt azokat a meditációs és jóga technikákat, amelyek valamiféle folyamatot hordanak magukban, és arra találták ki, hogy idoben haladva eljuttassák az embert valamilyen állapotba, másrészt a dzogcsen szemdzin gyakorlatokat, melyek pillanatnyi betekintést nyújtanak a tudat valódi természetébe.
Ebben a szellemben a Tilopa Naropához intézett huszonnyolc versszakos mahamudra útmutatások között, elhangzik egy tanítás a szexuális gyakorlással kapcsolatban. Tehát a szexuális jóga, mely nagyon fontos szerepet játszott a tantrikus hagyomány dzogrim (beteljesíto fázis) gyakorlataiban, amit a karma-kagyü hagyomány is képvisel, különösen a korai szakaszában. Talán már találkoztunk ezzel a gyakorlattal Naropa Hat Jógájában. Ez fontos abban az összefüggésben is, amirol az elobb beszéltem, mert ha a szexuális jóga nem technika, akkor mi az?
Ez megint lényegbevágó, mert mi haszna bármiféle technikának, ha az nem mahamudra, avagy a dzogcsen szemléletet támasztja alá? Szexuális jógatechnikák tehát hatékonyak lehetnek egy bizonyos korlátolt tér-ido helyzetben, a tér-ido koordinátái között; ám nem juttathatják el az embert a mahamudra állapotába, nem adhatnak számára beavatást a tudat valódi természetébe. Ezért, a tantrikus beavatások, a Gyémánt Út beavatások közül a harmadikat, ami a szexuális tevékenységet is magába foglalja, úgy nevezik, hogy a tudat természetének szemléltetésébe való bevezetés, tehát nem magába a tudat végso természetébe ad beavatást, hanem annak csak valamilyen hasonmásába. Tehát, az a veszély, hogy hallunk vagy olvasunk ezekrol a jógatechnikákról, tantrikus gyakorlatokról, és azt gondoljuk, hogy ezek a módszerek a nem-cselekvéshez juttatnak el. Tehát, ezeket az útmutatásokat inkább szexualítással kapcsolatos nézetként kell felfognunk, nem pedig valami kötelezo gyakorlatrendszerként. Például, a legfontosabb alkotórésze ezeknek a tanításoknak az energiamozgásokkal kapcsolatos tanítás. Ez az utasítás úgy szól, hogy az energiát vigyük le a gyökércsakráig, testünk felsobb energiaközpontjaiból vigyük le az energiát, amit az egyesültség jógájának folyamatában kell gyakorolni. Tartsuk meg a gyökércsakrában az energiát, majd fordítsuk meg az energia áramlását, húzzuk fel a csakrákon keresztül a középso csatornába, és árasszuk el vele egész szervezetünket, egész testi-lelki létünket, aminek eredményeként teljes átitatódást, telítodést tapasztalunk. Tekinthetjük ezt egy technikai eljárás leírásának is, melyet megtanulunk, és azután alkalmazunk. Az eljárás legfontosabb eleme a szexuális nedvek visszatartása. Tekinthetjük azonban a szexuális egyesülés folyamat leírásának is.
A szexuális jógát másképpen az üresség és gyönyör egyesítésének folyamataként írják le, ahol a gyönyör a tapasztalás szubjektív, az üresség az objektív tartalma. Az energiamozgatások, áramlások alkalmazásával ez az egység beteljesül. Ha ezen egységet célul tuzzük ki, tehát kituzünk valami idoben elérendo állapotot, akkor megszegjük a nem-cselekvés alapelvét, ami a mahamudra lényege, leglényegibb tanítása.
Tehát, a gyönyör és üresség egységét, inkább a történések leírásaként kell kezelnünk, és nem egy célkituzésként, amit el szeretnénk érni. A mahamudra hagyományban egyáltalán nem világos, hogy ezt az eloírást ily módon kell érteni. Ezzel szemben a dzogcsenben világosan meg van fogalmazva, hogy a szexuális aktust és a nemi tevékenységet az ösvényen éppen olyan alkotórészként, vagyis eseményként kell tekinteni, mint bármilyen más élettevékenységet, érzékszervi tapasztalást. Ha olyan módon tapasztaljuk meg e „célirányos” szándékunkat, hogy közben beolvasztjuk a meditáció itt és most pillanatába, az alapveto nem-cselekvés magatartásába, tehát ennek szellemében végezzük a szexuális gyakorlatot, akkor fogjuk olyan módon megtapasztalni az egységet, ahogy a mahamudra egységjógája eloírásaiban le van fektetve. Más szóval, nem szükséges semmiféle eroltetett gyakorlásba fognunk, ami energiáink, illetve magunk uralását célozza; vagyis nem szükséges uralmunk, ellenorzésünk alá vonnunk a gyönyör és üresség egységét. Nem kell arra törekednünk, hogy bekövetkezzen a test és a tudat elárasztása és átitatása gyönyörenergiával, hanem a nem-cselekvésre vonatkozó utasítás alkalmazásával kell ezt tennünk. Tehát, a beteljesedés, a beteljesülés élménye így önkéntelenül következik be ebben a gyakorlásban. Ezt az egyesülés jógájára vonatkozó utasítást kiterjeszthetjük minden más élményre, érzékszervi tapasztalásra is. Nincs szükségünk technikára, pusztán a nem-cselekvésbol származó tisztaság alkalmazására.
A spontaneitásnál tegyünk különbséget a karmikus beidegzodésbol származó indulatos cselekedet, illetve a tudat valódi természetének megértésébol fakadó valódi spontaneitás között. A karmikus beidegzodésekbol származó indulatosság idoben és térben játszódik le, és karmikus következményeket von maga után. Ám a természetes állapot tudatosságából fakadó önkéntelenség az „itt és most”-ban keletkezik, és kizárólag ott is fejti ki hatását, a teljes szabadság pillanatában, melyben a karma felemésztodik, nem pedig folytatódik."
Mindenki tartózkodjon a dzogcsen jógik gyönyöruséges terében!
Részlet Keith Dowman 2007 budapesti tanításából
TILOPA KARMAMUDRA ÚTMUTATÁSA
A karmamudrát végezve a gyönyör és üresség
tiszta tudatossága kél föl:
Az átlátás és módszer áldott egységében tartózkodva,
Lassan küldd le, tartsd meg,
és húzd vissza föl a bodhicsittát,
És elvezetve a forrásához, itasd át egész tested,
De csak akkor kél föl a tudatosság,
ha a bujaság és ragaszkodás nincs jelen.
A könyvek megvásárolhatók a Sambhala Tibet Központban és megrendelhetők a endredesign@yahoo.com címen.
Megvásárolható a Gyémánt Út Buddhista központokban
Felelősségvállalás
Nem a külső dolgok tesznek minket boldoggá, hanem a dolgokhoz való hozzáállásunk. Ha nincs bennünk nyitottság, akkor a legvonzóbb társ szépsége is megfakul, és a legörömtelibb dolgok is unalmassá válnak. A szerelmes filmekben az igazi kaland a happy end után kezdődik, s ezt abban az izgalmas kérdésben lehetösszefoglalni, hogy mit sikerült szereplőinknek megtanulni ahhoz, hogy életük végéig boldogan élhessenek együtt. A jó élet titka, hogy mielőtt cselekszünk, képesek legyünk megteremteni azt a mozgásteret vagy távolságot, amely lehetővé teszi,hogy tudatosan és a lehető legjobb hozzáállással úgy tudjunk választani, hogy cselekedetünk jelentőségteljes legyen, boldogsághoz vezessen és elkerülje a szenvedést. A külvilág az ok-okozat törvényei szerint működik, mi azonban rendelkezünk azzal a belső szabadsággal, hogy eldöntsük, miképpen reagálunk erre. Az egysejtűekkel ellentétben az ember szabadon megválaszthatja, hogy válaszol vagy sem egy adott ingerre, és ha igen, akkor azt milyen módon teszi. Az a fontos, hogyan érzékeljük és értékeljük a dolgokat, van-e bennünk együttérzés, és átlátjuk-e a helyzeteket. A "mennyország" és a "pokol" a két fülünk vagy a bordáink között "játszódik", vagyis ott, ahol tudatunk székhelyét feltételezzük. Amíg valósnak tartjuk a gondolatok, érzések és testi tapasztalatok pillanatnyi áramlatát, amelyek szüntelenül elárasztanak minket, addig ezek foglyai leszünk, és ezek fogják meghatározni cselekedeteinket. Mindent megítélünk, és így folyton új benyomásokat ültetünk el tetteinkkel, szavainkkal és gondolatainkkal, amelyek a jövőben az ezeknek megfelelő tapasztalatokhoz vezetnek. A szép élményeket általában ajándékként és gazdagságként éljük meg. Ha azonban élményeink szürkék és ragacsosak, akkor megfigyelhetjük, hogy ezek hátterében egy korlátolt, zavaros látásmód munkálkodik. Csak akkor tudunk belül ellazulni, szabaddá válni és kifejleszteni egy olyan látásmódot, amelynek segítségével bízunk a történésekben, ha már elegendő kellemes benyomást halmoztunk fel tudatunkban. Ha megszakítjuk a rossz szokások áramlatát, magunk mögött hagyhatjuk a kellemetlen karmát. Ez az egyetlen lehetőség. Törekedjünk arra, hogy viszontagságaink során se hagyjuk figyelmen kívül az ok-okozatról szerzett tudásunkat, és vállaljunk felelősséget a helyzetünkért. Így ugrásszerű fejlődést érhetünk el, és attól kezdve életünk egyre jelentőségteljesebbé válik.....
Láma Ole Nydhal; Ahogy a dolgok vannak részlet:
Az a helyes irány, ha nem törődünk a gondolatokkal. Itt a kulcspont spontánnak és erőfeszítés nélkülinek lenni. Ha a tapasztaló saját terében nyugszik, miközben természetesen azzal időzik, ami éppen történik, a tudat lenyugszik és ragyogó lényegisége megjelenik. A cél ez, nem más. Így megjelenik az először megszabadító, majd megvilágosodást eredményező bölcsesség, és a világot álomként ismerjük fel - közös, és egyben egyéni álomként -, ahogy valójában is az.
A jógik gyakran megkérdezik tanítványaiktól, hogy a belső megtapasztalás és a külső jelenségek azonosak a tudattal, vagy különböznek tőle. Legtöbben az utóbbit gondolják, de a válasz az, hogy is-is. Ezek a tudat terében jelennek meg és bontakoznak ki, a tudat világossága által tapasztalódnak meg, és visszaolvadnak határtalan lényegiségébe. Olyanok, mint a hullámok az óceánban. A hullámok az óceán, vagy különböznek tőle?
E felismerés pillanatától kezdve egyre kevésbé fogjuk korlátozni életünket a koncepcióink által, és csupán abban időzünk, ami van. Nem válunk zaklatottá, ha gondolatok és érzelmek jelennek meg, vagy álmossá és zavarodottá, ha nem történik semmi. Tudatosan nyugodva az itt és mostban, a tiszta éberség állapota a tudat ragyogását és határtalan erejét fogja felhozni.
A felébresztett energiamezők továbbra is aktívak maradnak körülöttünk, és az egész világot tanítóvá változtatják át. Különösen a védelmezők éreztetik önmagukat. Még mielőtt tudatosan rájuk gondolnánk, már észrevehetően körül is vesz minket energiamezejük. A mantrának csupán a gondolata is összesűríti a térből a megfelelő buddhaaktivitást, és az ismételt egybeolvasztás a meditációban fokozatosan kiváló tulajdonságaik elmélyítését eredményezi. A "módszerek útja": megvilágosodott Buddhaformákkal azonosulni mindaddig, míg magunk is azokká nem válunk.
A kulcs itt a minőség és nem a mennyiség: az igazi tudatosság rövid időszakai a lazítás szüneteivel megszakítva, és elegendő tanítás a tudat természetéről. Aki órákon keresztül csak ül, tompa lesz, és tudata elveszíti természetes frissességét. Azokat a meditációkat, melyek megtartják és lenyugtatják a tudatot, tibetiül Shinének, szanszkritül Shamatának hívják. Azt az átható belső felismerést pedig, amelyhez vezetnek, Lhagtongnak vagy Vipasszánának. Ennek legegyszerűbb változata az, hogy figyeljük az orrunk hegyénél áramló levegőt, a jövő-menő gondolatok megítélése nélkül. A legmagasabb szintje pedig az, amikor testünket, beszédünket és tudatunkat úgy tapasztaljuk meg, mint a Lámáét, vagy a hozzánk legközelebb álló buddhaaspektusét. Közben természetesen időzünk az ő Tiszta Földjén.
Elmélyítve azt a megértést, hogy nem a test vagyunk, mely megbetegszik, megöregszik és meghal, nem a gondolatok, melyek állandóan változnak, azzá válunk, aki a szemünkön át néz, és a fülünkkel hall itt és most: tudatos, határtalan térré. Ez teljesen túlmutat mindenen, ami jön és megy, túl születésen és halálon.
